I'm here to serve the servants!

Eléggé közhelyes már egy jó ideje a hétfői napok szidása és utálata, tán inkább már megszokás és divat egyvelege. Mindenesetre nekem sikerült átélni az év eddigi legbonyolultabb hétfői napját, egy pénztárca képes  volt felforgatni a teljes napirendemet. Történt ugyanis, hogy reggel 8 órakor felkeltem, hogy még iskola előtt mindenre legyen időm a reggelit is beleszámítva, ami mostanság elég gyakran elmarad. WHATEVER. Szóval ébredezem, csinálom a reggelit meg a feky ete teát, DE! a pénztárcámnak hűlt helye. Kezdjük a keresést a szobámban. Az esetek 100 %-ában az asztalomon szoktam hagyni, de ma olybá tűnt, mintha maga a lakás nyelte volna el. Gondolkozz, Viktor! Biztos nem hagytad el? Ugyanis tegnap futni voltam Margitszigeten, de a pénztárcám végig a cipzáras zsebemben volt, szóval ez a verzió szerencsére KIZÁRVA. Itthon nem csúszott ki a zsebemből? Elképzelhető - irány a nappali, de semmi. Miután alaposan átgondoltam, hogy mikor láttam utoljára szeretett bukszámat, kénytelen voltam felhívni Anyut, hogy nem látta - e véletlenül? NEM! Kérdezzem meg Anyum pasiját, hátha ő látta. Negatív. Harmadiknak pedig Anyukám pasijának fiát hívtam fel, ugyanis tegnap délután ő is itt volt, hátha látta valahol. Kiderült, hogy megtalálta és a nappaliban az ülőgarnitúrán hagyta. Nyomás be a nappaliba, minden egyes részét átvizsgáltam a szófának, de semmi. Se alatta, se mellette, nem esett be mögé és persze az idő sem maradhat mozdulatlan, már majdnem 10 óra volt és 11re a suliban kellett volna lennem, előtte meg még el kellett ugranom az orvosomhoz meg az egyik diákszövetkezethez. Kicsit sem voltam stresszes, tűvé tettem az egész lakást, de semmi. Majd mikor már végső elkeseredettségemben fetrengtem a földön teljesen tanácstalanul, szól a telefon, Anyum pasija - MEGVAN A TÁRCA! A segélykiáltásomat meghallgatták :D A táskájában van, de fogalma sincs róla, hogy került oda, mehetek érte. HIHETETLEN. De legalább meglett. Ezek után úgy voltam az egésszel, ha már ennyi macerába tellett megtalálni a tárcát, elintézem a dolgokat és kések a suliból, ugyanis holnap már késő lenne intézkedni és a doki is más időpontban rendel, ami persze nem fér össze a napommal… Szóval végül elmentem a tárcámért és utána már minden ment úgy, ahogy elterveztem, szóval SIKER a történet vége. Egy biztos; nem akarok több ilyen hétfőt átélni, bár szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

HA VALAKINEK VAN HASONLÓ TAPASZTALATA A HÉTFŐI NAPOKKAL KAPCSOLATBAN, NYUGODTAN OSSZA MEG!

OMINÓZUS MENTES HÉTFŐI NAPOT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Hihetetlen, hogy egy spontán ötlet,esemény mennyire fel tudja dobni a kedvemet.

Szombat 02:35:
Nagyban csinálom a zenét, éppen új Drum Kit-eket tesztelgettem, mire jön egy üzenet egy volt osztálytársamtól, melyben csak ennyi áll:
“Na mi a fasz van?”
Nem kellett sokáig gondolkodnom, tudtam, hogy az illető erősen illuminált állapotban van a sok alkoholtól, ezért felhívtam.
Kiderült, hogy egyedül otthagyták a többiek egy kocsmában és kurvára unatkozik, emellett meg jól be is van baszva…
10 perc múlva már a villamosmegállóban volt, mivel megbeszéltem vele egy találkát. Kegyetlen állapotban volt, de nagyon megörült, amikor végre észrevett úgy fél perc után. Nézek rá, ő meg csak bambán visszanéz, de nem esik le neki, hogy Én vagyok az :D Aztán végül mégiscsak megismer és egy kurvanagyot ordít. Vicces.

A sors fintora, hogy az este folyamán összetalálkoztunk 2 másik volt osztálytársammal, egyikük velünk is tartott az éjszakába, egészen a kocsmáig, ahol ledöntöttünk egy sört és közben beszélgettünk.

Miután mindenkinek kiveséztük a magánéletét, valamint az aktuális dolgokat, Hank elköszönt és ketten maradtunk. Nem kerteltünk sokáig, irány az INSTANT, közlöm egy úgy 05:00 környékén volt. A helyen nem volt semmi különös, le is léptünk hamar.

07:00

Alvás